Lassan mindannyiunk fejében motoszkál már a gondolat, mivel is lephetnénk meg barátainkat, szerezhetnénk örömet szeretteinknek Karácsony ünnepén. A boltokban egyre nő a kínálat, csak legyen elég pénzünk, hogy meg is vegyük őket, ha akarjuk egyáltalán. Vásárolhatunk szeretteinknek drága ajándékokat, karácsony ünnepére, de nem a "drágaságtól" válik a Szenteste igazán örömtelivé és meghitté, hanem a szeretettől, a békétől, a melegségtől. Ha ezek nincsenek meg, mire való a drága ajándék? Én rendszerint (igaz a Jó Isten megáldott kézügyességgel és hatalmas kreativitással) ajándékaim egy részét saját kezűleg készítem el és ezt a szemléletet igyekszem átadni a családom aprajának és nagyjának is. Mostanra már kis unokáimmal belevetettük magunkat az ajándékok készítésébe, hogy ne az utolsó pillanatba kelljen kapkodni, ezért is voltam csendben a blogom olvasói előtt.
Most azonban ismét jelentkezem, hiszen hamarosan megkezdődik az Advent, amely a Karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része és akinek kedve van, az ismét kiélheti dekorálási hajlamait. De előtte ejtsünk néhány szót erről a hagyományról; és, hogy ilynekor mit, miért, hogyan díszítünk.
A latin eredetű szó - adventus - eljövetelt jelent. S a keresztény hagyományoknak megfelelően Jézus megszületésére való várakozás, a lelki felkészülés, a reményteli várakozás időszaka. Advent időszakában ráhangolódunk az ünnepekre, ezt jelzi hetente a gyertyagyújtás is. Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe, Szent András napjához (XI. 30.) legközelebb eső vasárnap, s négy karácsony előtti vasárnapot foglal magába. Az advent varázslatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki.
Az adventi ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat. Például, koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek.
Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket.
Ezek az ősi rituálék azonban, szép lassan feledésbe merültek. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva, az egyre növekvő fény, az egyre közeledő ünnepet jelzi. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére (ún. angyali vagy aranyos mise), amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.
Az adventi koszorú minden lakásban elengedhetetlen karácsonyi dísz. Advent idején színesebbnél színesebb, drágábbnál drágább koszorúkkal telnek meg a karácsonyi vásárok és a virágboltok. Sokszor az üzlet, az anyagi javak elhalványítják a valódi értékeket, az ünnep, a jelképek valódi jelentését. Az advent titkában való elmélyedésre mi magunknak is lehetőségünk van, ha saját magunk készítjük el a koszorút és egyéb dekorációinkat.
Adventi koszorút készíthetünk asztalra, függődíszként fali vagy mennyezeti lápára/gyertyatartóra, gerendára stb. és ajtóra (a vendégek szíves látására). Advent hagyományos színe a lila, a bűnbánat és a megtérésre való felhívás jele. Ezért gyertyás koszorún a négy gyertya közül három (az első, második és negyedik) lila színű, míg egy (a harmadik) rózsaszín, a közelgő ünnep örömét szimbolizálja. A koszorú jellemzően fenyőágból készül, zöld színe az eljövendő reményt jelenti, de a szalmát is gyakran használják fel az alap elkészítésénél.
Vásároljunk egy szalma- vagy mohakoszorút, majd drótok segítségével rögzítsünk rá fenyőágakat vagy aprólevelű örökzöldeket, végül erős dróttal tűzzük bele a gyertyákat a koszorúba. Fantáziánkra van bízva, hogy még mivel díszítjük: szalagokkal, fagyallal, tobozokkal, szárított narancs/citromkarikákkal, csillagokkal, üveggyöngyökkel... Ha pedig ajtóra szeretnénk rakni, akkor a gyertya lehagyásával készítjük el a koszorút.
Advent idején persze nemcsak az adventi koszorú gyertyájának a gyújtásával várjuk a karácsonyt. Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza, amelyet a gyerekeknek készítünk, vagy veszünk. Az adventi naptár minden napra tartogat valami apróságot a gyerekek számára. Ezt a szokást állítólag egy leleményes édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska? Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott.
Egy egyszerű tipp kültéri kalendárium készítésére:
Ezt a sajátkészítésű kalendáriumot akár kint az erkélyen is kitehetjük, így biztos, hogy a gyerekek a hidegben nem fognak titokban rájárni (bár ki tudja az édesszájú gyerek sereg mindenre képes) és egy nap csak egyszer nyitják ki a kalendáriumot, továbbá a teraszunknak is szép dekorációja lehet. Vágjunk ki 24 db kört piros (esetleg arany vagy ezüst) textíliából (átmérő: 10-15 cm, lényeg, hogy a mérete akkora legyen, hogy a beleszánt édesség beleférjen miután batyut készítünk belőle), számozzuk meg egyesével 1-24-ig (filccel, varrással, hímzéssel ki-ki a maga kézügyességének megfelelően). Majd férceljük körbe az anyagokat, ezáltal össze tudjuk húzni őket batyuvá miután belehelyeztük az édességeket (csokifigurákat, cukorkát, szép karácsonyi képeket, apró ajándékokat, kekszet vagy akár aszalt gyümölcsöt is!). Szerezzünk be formás faágakat (pl.: tiszafa, mandzsufűz, fenyő) és állítsuk bele őket egy edénybe (pl. ősszel megüresedett, fagyot bíró virágcserépbe, fémedénybe, faládába, esetleg vázába, köcsögbe), amibe előzőleg homokot vagy földet tettünk, hogy ne dőljön fel. Végül a kis meglepetés batyukat aggassuk fel ízlésesen az ágakra. A teraszunkon tegyük le egy szélvédett helyre, pl. a talapzatra. (Képes, lépésről-lépésre bemutatót itt megnézheteted.)
Adventi szokás még a Luca napi búzavetés is. December 13-án egy virágcserepet meg kell tölteni porhanyós földdel és a tetejére egy marék búzát kell szórni, majd kézzel "belegereblyézni". Meleg szobában kell tartani, mindennap egy kicsit meg kell öntözni és néhány nap múlva már zöldül is a búzánk. Karácsonyra már jó tíz centisre is megnő. Ezt az ünnepi asztalra, vagy a fenyőfa alá kell állítani, almát is rakjunk köré. A következő esztendő bőséges lesz a családnak!
Az alábbi néhány kép pedig ötletet adhat nekünk, hogy milyen, egyéb dekorációkat is készíthetünk még a házon kívül a teraszon:
 |  |  |
Mindenkinek reményteli és "aktív" várakozást kívánok advent idejére!
Kapcsolódó írások:
